Meg is hoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog nektek. Örülnék neki, ha lenne egy kis visszajelzés kommentekben vagy chatben, hogy tetszik e a történet.
Addig is jó olvasást! ^^
Még egy kicsit ott maradtam a szobámban és elgondolkoztam, hogy vajon honnan van ekkora házuk. De ennek majd később utána járok, mert most le kéne mennem az étkezőbe.
Le is ballagtam a lépcsőn, majd balra fordultam és ott volt az asztal, azzal a rengeteg kajával. Szóhoz sem jutottam. Azt hiszem, jól fogok lakni. Minél több mindent meg akarok majd kóstolni.
- Sziasztok. Nagyon jól néz ki ez a rengeteg étel - dicsértem a szépen megterített asztalt.
- Nyugodtan egyél csak, ami megtetszik - mosolygott rám Victorie - Be is mutatnám nektek a lányunkat, Melanie-t. Ő a vérszerinti lányunk. Majd jobban megismerkedhettek, remélem találtok majd közös elfoglaltságot!
- Persze, ebben biztos vagyok - mosolyogtam én is.
- Akkor lássunk is hozzá! - szólalt meg az újdonsült apukám. El is kezdtünk szépen, csöndben falatozni. Már kezdett kínos lenni ez a hosszú csönd, amikor Melanie megszólalt:
- Jason, te miket szeretsz csinálni?
- Hát, nem is tudom... - folytatta volna, de Melanie beléfolytotta a szót:
- Ugyan már! - nevetett. Volt egy olyan érzésem, hogy tetszik neki. Egyrészt, mert egyfolytában őt bámulta, meg a lányok felismerik egymás között az ilyesmit, másrészt pedig másra nem is nagyon figyelt, senki mással nem törődött. - Biztos van valami, amit szeretsz csinálni. Én például nagyon szeretek vásárolni és persze még sok más dolgot. - Na tessék! Szeret vásárolni.. Ki gondolta volna! Csak rá kell nézni a méregdrágának tűnő cuccaira. Egy újabb buta liba. Na, de nem szabad elhamarkodottan ítélkezni. Lehet, hogy tök jó fej és csak látszatra egy banya.
- Szeretek például fotózni - kezdte Jason. - Bár eleinte nem szerettem, de mivel Lorine szenvedélyesen odavan érte én is kezdtem megkedvelni. Mindig együtt szoktunk fotózni.
- Az nagyon jó lehet! - próbált lelkesedni, de láttam a szemein, hogy most nagyon utál engem. - Én is szeretek fotózni, bár nem vagyok még túl ügyes. Egyik nap majd taníthatnál nekem nehány trükköt, hátha attól majd ügyesebb leszek.
- Persze, szívesen! - mosolygott biztatóan Jason. De hát nem lehet, hogy neki is tetszen ez a banya...
Mi, többiek csak csöndben ültünk, míg lezajlott ez a beszélgetés. Pár perc múlva be is fejeztük a falatozás.
- Ha végeztetek, nyugodtan felmehettek a szobátokba. Majd csinálunk valami közös programot! - lelkesedett ezúttal William, az apukánk. Meglepő volt, mert eddig nem hallottam sokat beszélni. Mindig Victorie hangját lehetett hallani.
Fel is ballagtam a szobámba és éppen elhelyezkedtem az ágyamon, amikor Victorie jött be.
- Szia, Lorine drága! Csak azért jöttem, mert gondoltam, hogy kutathatnánk egy kicsit a családod után.
- Persze, nagyon örülnék neki, de lehetne egy kicsit később? Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
- Jaj, hát hogyne! Majd keress meg, valószínűleg a könyvtárban leszek, vagy a szobámban. - Már éppen szólni akartam, hogy nem is tudom, merre vannak, de már késő volt. Kiment a szobámból. Helyette Melanie-t láttam az ajtóban ácsorogni. Arcán széles mosoly ült.
- Hogy vagy, Lorine? Csak nem tetszik neked Jason? Mert akkor ajánlom, hogy szállj le róla, mert ő az enyém. Bármi áron, de meg fogom szerezni magamnak és nem engedem, hogy az utamba állj!
- Figyelj, én nem akarok semmit sem Jasontól, mi csak nagyon jó barátok vagyunk.
- Ajánlom is! Mert ha ártani mersz nekem, hidd el, nagyon megkeserülöd. És a többiek erről semmit nem fognak tudni, mert engem csak egy aranyos lánynak tartanak.
- Ó, igen? És ha elmondom nekik, hogy egy ostoba bánya vagy? - kérkedtem, de úgy tűnik rossz ötlet volt.
- Egyrészt nem hinnének neked - gúnyosan mosolygott, majd folytatta: - Másrészt, ha bármivel is próbálkozol, akkor megtudod a titkot a te kis mocskos családodról. Igazából Victorie sem akar neked segíteni, csak reményt akar táplálni benned, hogy ne légy olyan szomorú. Te csak egy eszköz vagy, kicsim! - hah, micsoda fráter! Nagyot képzel magáról az biztos! - Fel akarnak használni, hogy megszerezzék amit akarnak. Aztán ha megszerezték, akkor mész vissza az árvaházba. Jason pedig marad, mert ő az enyém lesz.
- Ugyan már! Miket hordasz itt össze? És mi van a családommal? Mi az hogy mocskosak?
- Haha, ha azt hiszed, hogy bármit is mondom róluk akkor nagyon kis butus vagy! Majd szépen utána jársz te magad! - azzal szépen kioldalozott a szobámból.
- Várj már! Az előbb még azt mondtad, hogy te fogod elmondani a kis titkukat, ha bármivel próbálkozom! - kiabáltam, de ő csak szánakozón mosolygott, majd otthagyott, válaszok nélkül. Nem értek én most semmit. Mégis mit kellett titkolnia az én családomnak? Á, nem kell neki hinnem. Hiszen csak át akar vágni, hogy addig is lefoglaljon, mert bele van zúgva Jasonbe és meg akarja szerezni. Na, de akkor is ki kell derítenem valamit a családomról, hiszen azért tudni akarom, hogy kik voltak ők. Meg is keresem Victorie-t, ő majd biztos segít nekem válaszokat találni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése